Szent Imre Egyetemi Oktatókórház

Édesapám vittem a SBO-ra pünkösd vasárnap. Gyors bejelentkezés után megkezdődtek a vizsgálatok. A vizsgálatok közt eltelt időben láttuk, hogy hatalmas a pörgés és a terhelés az ott dolgozókon, amit hatalmas türelemmel és szakmai profizmussal kezeltek. Nem utolsó sorban humánusan álltak a betegekhez és a gyakran jövő mentős kollégákhoz. Majd 7 órát töltöttünk a váróban, mire a vizsgálati eredmények alapján osztályra került édesapám, de.nem tudok egy rossz szót se mondani. Le a kalappal a dolgozók előtt, profi, szakszerű munka, megfelelő, emberséges beteg tájékoztatás. Köszönjük, sok erőt az egész csapatnak!

Rettegés foka,ha ide kell jönni. Sürgősségin kértem, hogy igazítsa meg a kanült mert fáj, rántott egyet rajta, hatalmas fekete folt hetekig a kezemen, minősíthetetlen, arrogáns stílus, guglizó rezidensek, kioktató nővérek.WC- ben nincs papír és kézmosó folyadék is ritkán.

Április másodikán szülésem sürgősségi császárral végződött. Egy-két személyt leszámítva összességében embertelen és gusztustalan hozzáállással szembesültem a gyermekágyon, a stressztől és az ellátás hiányától a tejem is elment, amíg ott kellett lennem. A műtét közben a műtősök hangosan inzultáltak azért, mert engem dúla kísért. Az éjszakás nővér alig volt hajlandó egyáltalán vizet adni, veszekedett velem, amiért a segítségét kértem. Császár utáni pokoli kínok és az események okozta trauma közepette a legminimálisabb segítséget is alig, csak könyörgve kaptam meg a személyzettől. Gyermekem alig tudtam így ellátni, mikor segítséget kértem lenézőek, gúnyosak, szándékosan szadisták voltak.

Több fekvőbeteg osztályhoz is volt már szerencsém" és családtagnak is... Az orvosok mindenhol rendesek és profik

Délelőtt háziorvossal konzultálás után zsibbadó lábbal és erős gerincfájdalmakkal elküldtek a sürgősségi háziorvoshoz,hogy voltaren injekció után menjek a háziorvoshoz,mert ez nem sürgősségi eset. Majd a háziorvos sürgősségi neurologia sztkra azonnal beutalt ahonnan több óra várakozás után elküldtek vissza az sbo-ra. Ahol újfent elmondták,hogy ez nem az ő dolguk, nem adnak semmit, se fájdalom csillapítót se gyulladáscsökkentőt. A neurológus a beküldő papírra mr vizsgálatot kért, itt közölték,hogy el ne képzeljem,hogy bármilyen vizsgálatot is kapok (mr,ct) és minimum 8 óra a várakozási idő amúgy is(szó szerint ez hangzott el a szakápoló szájából). Majd mivel nem tudtam állni ülni is csak komoly fájdalmakkal, mert egy reggeli voltarent kivéve semmit se kaptam sehol, leültem a földre a váróba,mert nem volt hely, majd üvöltözve jött ki a szakápoló a triázsból,hogy mit képzelek itt drámázok, ha ülni tudok semmi bajom menjek haza,mindezt a jelenlévő 40 fő előtt megalázó, hisztis módon. Azon kívül,hogy SENKI NEM LÁTOTT EL, csak pingpongozva ide oda küldözgetett, a megaláztatás és az embertelenség,amivel itt találkoztam és nem csak velem szemben, mélyen mutatja a jelen egészségügyi ellátás hányadék állapotát.

Hétvégén vált szükségessé, sürgős jelleggel gyermek ellátása. A SBO-on rendkívül gyorsan, korrekt módon és barátságosan dolgoztak a sürgősségi szakemberek. Magas szintű szakmaiságuk, és emberségük a laikus számára is egyértelmű volt, amit a szükséges várakozási idő alatt ott láthattunk - és nem csak a mi esetünkben. Igen nagyvolt a betegforgalom.Hálás köszönet és elismerés az elhivatottságukért, munkájukért!(Csak megjegyzésként említem, hogy a portaszolgálatra viszont ráférne oktatás, ami az udvarias kommunikációról szólna)

A hosszú várakozás ellenére amikor ide kísértem embereket mindig minden rendben ment. Azt hiszem az egyik legjobb állapotú kórház az országban és mindig normálisak voltak az orvosok, ápolók, adminisztrátorok. Ha az ember beteg, akkor azt hiszem egész szerencsés"

2 és fél éves gyermeket vittünk sürgősségi szemészetre. Ki vol pirosodva a szeme, könnyezett és csipásodott. Mielőtt elindultunk volna telefonon érdeklődtünk, hogy esetleg előre tudják-e venni a gyereket (nyilván nem azonnal, de mondjuk + - 1 órán belül meg tudják-e vizsgálni. A válasz az volt hogy a gyerekeket mindig próbálják előre hozni.Megérkezés, bejelentkezés. Felirányítottak a szemészetre és jelezték hogy az osztályon a nővér pultnál is be kell jelentkezni… ott egy nőgyógyászatis hölgy sértődötten közölte, hogy nem tud segíteni, nem oda tartozik és amúgy is… mindenki nála akar bejelentkezni…üljünk le és várjunk.(Nyilván.. miután ő van a pultnál ahova irányítottak és nincs a homlokára írva hogy melyik osztályhoz tartozik)30perc várakozás után kiderült, hogy a vizsgálónál kell beadni a TAJ-kártyát…Majd eltelt újabb 1- másfél óra. A gyerek eddig bírta a játékokkal amiket vittünk.Elfáradt, aludni szeretett volna. Fel óra sírás után megkérdeztem, hogy esetleg nem tudnák-e behívni a gyereket. (Eddigre már elmentek olyanok is akik utánunk érkeztek… nem érkezési sorrendben történik a behívás) közölte a hölgy, hogy nem rajta múlik, nem tudja behívni. Ekkor egy kicsit eldurrant az agyam… hogy akkor miért mondták a telefonban, hogy előre veszik ,már itt vagyunk több mint 2 órája… közölte hogy mások is várnak… mire megjegyeztem, hogy talán egy 40 éves ember türelmesebb mint egy 2+ os gyerek.Majd közölte, hogy akkor következőnek minket hív be.(Mi a fa*z??!!) 2 perce még nem tudott behívni, most meg mi lettünk a soron következők.Majd eltelt újabb ~20perc sírással.Összesen ~3 óra várakozás (több mint 1 óra sírás) után behívtak, es közölték, hogy ha nem tudjuk megnyugtatni teljesen a gyereket akkor nem tudják megvizsgálni.Na itt már nem tudtam magam visszafogni..Mindegyik a rendszerre hivatkozik.. holott nincs semmi rendszer , össze vissza hívják a betegeket közben meg egy sima A4es lapra írják a neveket es a TAJszámot1ik percről a másikra megváltoztatható, hogy kit hívnak be. Több mint egy órája üvölt kint a gyerek amit nyilván ők is hallottak, mégsem hívták volna be még most sem ha nem szólok.Nyilván a rendszer is hibás.. megértek én mindent. Ellenben itt a lélektelen, cseppnyi együttérzés nélkül dolgozó orvosok es asszisztensek miatt nem lett ellátva a kislányom.

Nem mondom, hogy mindenki vadállatként viselkedik a betegekkel, sőt a sürgősségin láttam orvosokat, akik még hajnalban is türelmes empátiával voltak képesek a betegekkel kommunikálni... És én azt is tudom, hogy abban a rendszerben, ahol ennyi dolgozóval gond van, ott maga a rendszer rossz. A rendszer, ami megengedi, hogy egy 82 éves embert arccsontöréssel három órán át kell kórházra kórházra hordani, mert nem létezik a központi logisztika. És értem, hogy a körülmények és a fizetések és az eltúlzott munkamennyiség miatt nagyon nehéz nem teljesen fásulttá válni.De aztán mégis a vége az, hogy nővérek, beteghordók, orvosok vesznek semmibe kiszolgáltatott más embereket. És ez itt hatványozottan igaz. 2023-ra eljutottunk végre oda, hogy nem oké nőket zaklatni, nem oké munkahelyen a beosztottakat megalázni, de az még mindig rendben van, hogy elesett, érzelmileg is kiszolgáltatott embereken vezetik le mások a feszültségüket?Rendben van, hogy frissen műtött rákos betegre rákiabál a nővér, hogy mi a francnak nyomkodja a hívót fél órája, és ne hisztizzen, hogy ennyire fáj, majd jön az orvos ő ad fájdalomcsillapítót, majd három óra múlva, addig meg maradjon csendben, ne jajgasson? Én nagyon remélem, hogy eljön a nap, amikor megértjük mind, hogy ez is bántalmazás, és baromira nincs rendben.Ahogy az sem, hogy a betegek napokig nem kapnak semmilyen információt arról, hogy mit tesznek a testükkel, vagy hogy milyen kezelésben lesznek részesítve. Ha kérdezni mernek, akkor pedig lekezelő elfogadhatatlan stílusban kioktatják őket jobb esetben, rosszabban meg a következő injekciót úgy kapja meg, hogy abból megértse kuss a neve.És még egyszer mondom, tudom nem csak itt van gond, az egész rendszer rohadt, de valamikor fel kellene majd ismernünk, hogy betegként nem alattvalók vagyunk.