Parádi ásványvíz palackozó

A parádi völgy nyugati végén, a Széchenyi-hegyből fakad a két „Csevice” forrás, melynek hozamát „Parádi víz” néven ismerik a fogyasztók. Parádsasvár ezeknek a forrásoknak, valamint az Orczy-család által építtetett – és még ma is üzemelő – üveghutának köszönheti hírnevét. 1905-ig a gyár kizárólag gyógyszeres üvegeket és a parádi ásványvíz forgalomba hozatalához szükséges palackokat gyártott.A parádi „Csevice” források vize, amely ma Parádi ásványvíz és Parádi gyógyvíz néven kerül forgalomba, a 18. században vált ismertté. Szláv eredetű, összefoglaló jellegű nevük szénsavas forrásvizet jelent. Amint az a gyógyvizekkel gyakran megesik, a parádi vizet is hamarább találták meg az állatok, mint az emberek. A nyájaikat legeltető pásztorok észrevették, hogy állataik, akármilyen szomjasak is, otthagyják a mezőkön fakadó forrásokat, s mindig egy-két megszokott forráshoz sietnek. Később maguk a pásztorok is megkóstolták ezt a vizet, és lassanként elterjedt a csevice híre.Elég későn szerzett tudomást a magyar tudományos világ a parádi gyógyvizekről. A neves földrajz- és történettudós, Bél Mátyás (1684-1749) 1735-ben megjelentetett Notitia Hungariae... című munkájában ugyan már említést tesz a parádsasvári kénes savanyúvizről – de a parádi vizek gyógyhatását tulajdonképpen 1763-ban fedezték föl, amikor Markhot Ferenc (1718-1796), Heves megye tiszti orvosa részletes leírást közölt róluk. Elsőként Kitaibel Pál végezte el, 1798-ban, a parádsasvári csevice-források vizeinek vegyelemzését. Kiderült: a parádi kénhidrogénes savanyúvíz – vulkáni utóhatások terméke.A parádi kénes gyógyvíz a Csevice I. forrásból származik. 1827-ben ivócsarnokot építettek a forrás fölé, s fürdőházat létesítettek a szomszédságában. 1881-ben lebontották a régi fürdőépületet, s helyébe – egy hatalmas park közepén – reneszánsz stílusú kastélyt terveztetett Ybl Miklóssal a Károlyi-család. 1892-ben szintén Ybl Miklós elgondolásai alapján építették fel a pagodaszerű, színes majolikával fedett ivócsarnokot, amelyet átmenetileg palackozó üzemmé alakítottak át. A 19. század közepétől gr. Károlyi György bérelte az üveghutát. Így aztán a parádi csevice is az üveggyárban készült palackokban jutott el az ország és világ részeibe. A kék címkés Parádi kénes gyógyvizet több mint kétszáz éve különféle emésztőszervi megbetegedések kezelésére használják.A 19. sz. végén, a Vadakorma patak szabályozásakor, Prihoda főkertész –a dinamittal végrehajtott robbantás során – cseviceforrást talált a Károlyi kastély mellett, a kastély udvarán. A víz fizikai és kémiai tulajdonságai megegyeztek a Csevice I. forráséval. Papp Károly (1873-1963) geológus professzor tovább ásatott, majd fúrással próbálkozott ugyanezen a helyen. (Ez a forrás kapta később a Csevice II. nevet: az 1903-ban kiképzett kút ugyanis a Károlyi birtok tartozéka volt, s feltehetően csak időszakonként, helyi fogyasztásra használták a vizét.) A II. világháború után – a Csevice I. forrásból származó gyógyvíz forgalmának növelése érdekében – elhatározták, hogy palackozva árusítják a Csevice II. forrás vizét is. A termelést – ugyancsak Parádi gyógyvíz néven – 1957-ben kezdték meg, annak ellenére, hogy egy korábbi szakvélemény szerint a víz vegyi összetétele az üzemeltetés során „megváltozik és különleges kénes jellegét elveszíti”. Az üzemeltető vállalat végül 1969-ben – a minőségi kifogások miatt – úgy döntött, hogy 1970-től Parádi szénsavval dúsított ásványvízként palackozza a forrás vizét – ez a zöld címkés Parádi víz. A parádi vizeket napjainkban az ÉLPAK Zrt. tulajdonában lévő üzem palackozza.Források:Pergéné Kiss Edina: A Parádi csevicék – 200 éve és napjainkban. Ásványvíz Üdítőital Gyümölcslé – Alkoholmentes italok, 2001. 2. sz.Dobos Irma: A Parádi Ásványvíz. www.paradsasvar.hu