Kis beton izé

Csodálatos! Hétvégén kicsit túlzsúfolt, érdemes hétköznap meglátogatni. Az étel és italárak kicsit el vannak szállva, de összességében szinte tökéletes!

Kiváló helyiség a WC iszonyat jó, organikus, zöld és jövőben gondolkozó. Az egész itteni atmoszféra, bioszféra és ez az emberi szimbiózis ebben a csodálatos környezetben, az ideálok ideálja.

Kevesen tudják hogy ez valójában kilátónak épült, csak mivel nem volt semmi látnivaló a közelben, rájöttek hogy jó lesz ilyen lapos is.Viszont ha valaki visz magával egy jó kislétrát, annak felejthetetlen élményben lesz része. Ha meg egy rossz nagylétrát, akkor főleg.

A minap nejemmel, két fiammal és kislányommal látogattunk el a fent megnevezett látvanyossághoz. 4,79 órát utaztunk, porzott is az autó tankja, mire odaertünk. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, nem vagyok nagy műkedvelő, de amit ott láttam, egy életre megváltoztatta mindazt, amit építészetnek gondoltam. Körbesétáltuk az alkotást, egész nap bolyongtunk és csak csodáltuk a méreteit, monumentalitását. Mindannyiunkat magával ragadott. Egyetlen negatívumot szeretnék felhozni, az pedig az ár. Finoman szólva sem pénztárcabarát, de annyit mondhatok, hogy aki egy kicsit is vonzódik az ilyesfajta látványosságokhoz, illetve programokhoz, életében egyszer feltétlenül meg kell látogassa ezt a helyet.Gyertek a kis beton izéhez"

Ritkán írok értékelést, mert túl sok effort. Akkor teszem mégis meg, ha valami szélsőséges élményt ad. A kis beton izé konkrétan toplistás élményt adott. Sok helyen jártam már, de ez világszinten is kiemelkedő. Nagyon jól éreztem magam itt és a barátaimmal mindenképp vissza jövünk még ide.

Egy zarándoklat története a Kis beton izéhezA pillanattól kezdve, hogy először hallottam a Kis beton izéről, tudtam, hogy a szívem arra hív, hogy elinduljak ennek a szent helynek a zarándoklatára. Nem csak egy fizikai út volt ez; ez egy érzelmi keresés volt, amely örökre megváltoztatná az életem menetét.A nap, amikor útra keltem erre az expedícióra, tele volt izgalommal és aggodalommal. A szívem izgatottan dobogott, ahogy azokra a lépésekre tettem az elsőt azon az ösvényen, amelyet már előttem is számtalan zarándok megjárt. A táj olyan volt, mint egy élő szőttes – buja völgyek, méltóságteljes hegyek és csendes folyók – minden lépéssel közelebb kerültem a célomhoz.Ahogy sétáltam, a mindennapi gondjaim súlya kezdett enyhülni. A susogó levelek olyanok voltak, mintha ősi bölcsességek mesélnének, és a szél magával hozott egyfajta szabadság érzését. A természet ölelésében a lelkem talált vigaszt, és rájöttem, hogy ez az út nem csak a Kis beton izé eléréséről szólt, hanem arról, hogy felfedezzem a saját lényem mélységeit.Az út nem volt kihívások nélkül. Voltak pillanatok, amikor fájt a testem és ingadozott a lelkem. Kételyek szivárogtak be, kérdőjelezve meg az utam célját. Mégis, ezekben a küzdelmekben találkoztam más zarándokokkal, mindegyikük saját történettel és okkal volt ott. A közös elszántságunk és a történetek, amiket megosztottunk, az üzemanyag lett, ami tovább vitte az utamon.Amint közeledtem a Kis beton izéhez, mintha a levegő szent energiával rezegne. A hely aura körülvett engem, és mélységes alázat érzését éreztem. Az a fizikai kimerülés, amit hoztam, jelentéktelennek tűnt azokhoz az érzelmekhez képest, amelyeket magamban hordoztam.Amikor megérkeztem a Kis beton izéhez, egy látvány fogadott, ami elállította a lélegzetemet. A hely a természet és az építészet harmóniájának tűnt – egy bizonyíték arra, hogy az emberi képesség képes szépséget teremteni, amely a lélekkel rezonál. Minden sarka úgy tűnt, mintha őrzött volna egy részletet az előttem járó zarándokokból, és tudtam, hogy most már része vagyok ennek a időtlen szőttesnek.A pompában egy csendes helyet találtam a reflexióhoz. Az út nem csak egy fizikai volt; egy érzelmi odüsszeia volt a félelmeim, reményeim és törekvéseim keresztül. A könnyeim a képemen, hálát adtam az univerzumnak, az embereknek, akikkel találkoztam, és a kihívásoknak, amik megpróbálták a lelkemet.Amint hazafelé vettem az irányt, a Kis beton izé tanításai velünk maradtak. A zarándoklat nem csak egy fizikai út volt; egy érzelem által vezérelt odüsszeia volt a félelmeim, reményeim és törekvéseim keresztül. A képzeletbeli lángot cipeltem magammal – bátorság, empátia és önismeret lángját –, ami örökké vezetni fog az életem útján, bárhová vezessen is az élet.

Amíg Csepelen laktam, mindössze 2 kilométerre a Kis beton izétől sose vettem rá magam hogy elmenjek oda. Biztos vagyok benne hogy más emberek is így érezhetnek akik valamilyen világörökségi helyszín mellett laknak. Egyszerűen annyira a mindennapok része hogy nem vágysz turistát játszani saját otthonodnál. Minden nap amikor mentem be Hévvel a belvárosban csak a tömeget konstatáltam akik sorba álltak, de semmi felemelőt vagy büszkeséget nem éreztem.Aztán elköltöztem és hatalmas hiányérzetem támadt. Vajon anyám kosztja hiányzik? A télen-nyáron 40 fokos HÉV? Esetleg Zámbó Jimmy sírja?Nem! A Kis beton izé volt az! Egyszerűen húzott a beton és gyomok által rezgetett pozitív energia. Hetekig álmodtam vele, nem engedett el. Az hogy ilyen sokáig közel laktam hozzá biztos valamilyen láthatatlan kapcsot képezett közöttünk!Így hát fogtam magamat és elzarándokoltam!Azt a katarzist amikor ott volt a lábamnál nem lehet leírni! Így érezhették magukat a nyugati felfedezők amikor eljutottak Indiába és még tovább!Minden évben el fogok jönni mert ezzel nem lehet betelni!Sajnos még mindig nincs kiépítve rendesen, de javaslom hogy mindenki menjen el, most még nincs annyira felfedezve. Idővel ezt is körbe fogják keríteni mint a Gizai nagy piramisokat.Sajnos nagyon sokat kell várni mire sorra kerülsz, de hétköznap szerintem 30 perc alatt ha szerencsés vagy.

Én még sajnos nem jutottam el, de barátnőm volt tegnap pár barátunkkal és nagyon jól éreztél magukat. Azt mondta mindenképp elvisz majd engem is, már alig várom. Elmondás alapján simán megelőlegezem az 5 csillagot. Fél életemet délpesten töltöttem, nem is értem hogy nem hallottam korábban a hely egyik legnagyobb látványosságáról! Update, ha eljutottam végre!

Különösen kerékpárral érdemes felkeresni, igazi örömtúra, akármilyen messziről is érkezünk. A táj gyönyörű, a kulturális érték felbecsülhetetlen. Gombócból sajnos kicsit kicsik az adagok, sokat kell kérni, hogy jóllakjon az ember.