Herpályi Csonkatorony

Sajnos a toronyba nem lehetett felmenni pedig annyi lenne az élmény a sétáláson kívűl ami ott lehetséges....

Egy csodálatos Árpád-kori román stílusú három hajós hajdani templom romjai tekinthetők meg. Az északi tornyot sajnos a XIX. sz-ban lebontották, de a déli torony mai napig magasodik a táj fölé az alapzatául szolgáló tellről (lakó halom). Ismeretterjesztő tábla nincs, csupán egy emléktábla van a torony falán.

Berettyóújfalu határában a 42-es úttól pár száz méterre van. A torony jó állapotban megmaradt, a többi részét széthordták. Aki többet szeretne megtudni a múltjáról, arról hogyan nézett ki az okvetlenül látogasson el a helyi Bihari múzeumba.

Egy túraútvonal egy állomásának kitűnő. Kb. fél-egy órát el lehet itt tölteni. Megközelítése: a főútról lekanyarodva rövid földúton. Kár, hogy le van zárva. Szívesen felmentünk volna körbenézni.

Műúttól nem messze áll a torony..Szép emlék lenne ,de sajnos látni a folyamatos rongálások nyomait.. és sok a szemét is..a toronyba sajnos nem lehet felmenni.Kár érte !Árpád kori templom felújított romjai.. Berettyóújfalu helyén az egykori Herpály településen állt .. innen a neve is.

Már a X. században falu volt a Csonkatorony vízzel határolt dombján. A XI. században már Pályi néven volt ismert a település, mely nevét vagy a falu birtokosáról, vagy a templomának védőszentjéről, Paulus, Pál szentről kaphatta. Később az Ér toldalékkal különböztették meg a többi közeli, szintén Pályi nevű falvaktól. Így lett neve előbb Érpályi, mely később Herpály-ra módosult.Az ásatások során a torony déli oldalán huszonnyolc téglakeretes, többnyire kifosztott sírt tártak fel. A sírokban talált X-XII. századi edénytöredékek alapján valószínűsíthető a falu létezése. Az egyik, bolygatatlan sírban egy női csontváz jobb kezében II. Géza (1141-1162) dénárt találtak.A kutatások eredményeként egy háromhajós, nyugati ikertornyos, igen nagy méretű kolostortemplom alaprajzát tárták fel. Az északi mellékszentély megmaradt része belül félköríves, kívül egyenes záródású, a fő és a déli mellékszentély egyenes záródású.A főhajó belsejében megtalálták az oltár alapját, és a három-három északi és déli pillért. A legtöbb helyen nem csak az alapokat, hanem néhány téglasor falat is találtak. A nyugati pillérek a kő alapra rakott erősebb, alul nyolcoldalú, fenn hengeres oszloppal a karzatot támasztották alá.A középső és keleti pilléreket szintén kő alapra rakták, négykarélyosan. Legvégül megtalálták a déli mellékszentélyhez csatlakozó sekrestyekápolnát, illetve a déli falon egy kapu és bélletének alapjait.A kolostor építéséről írott forrás nem maradt fenn, így pontos építési idejét is csak nagyjából tudjuk meghatározni. Sajnos sem a bencések, sem a premontreiek írásos emlékeiben nem találjuk a kolostort, így csak feltételezhető, hogy a bencés rendhez tartozott.A tatárjárás a vidéket elnéptelenítette, és a benépesedés is csak lassan indult meg, így a monostor funkcióját ekkor bizonyára elveszítette. A sorsát végleg a törökök 1658-as és 1660-as pusztítása pecsételte meg, ekkor ugyanis Herpály végleg kihalt, és a benépesedés már a mai város egykori területén indult meg.A monostort a következő évszázadokban még viszonylag jó állapotban találjuk. 1806-ban még állt a két hatalmas, szinte sértetlen torony, a hajó, a szentélyek, és a sekrestyekápolna falainak romjai.

Nagyon szép történelmi emlék, látványos, de felkapott is. Sokan járnak oda. Remek fotós helyszín is. Sajnos ezzel együtt szemetelők is vannak.

Berettyóújfalu egyik nevezetessége. Mi alkalom adtán kilátogatunk. Nincs árnyék, így ne nyári napközben nézzük meg. Sajnos nem lehet bemenni a toronyba, bár ha be lehetne sincs benne semmi. A gyerekek szeretnek szaladgálni a fal maradványokon.Én szeretek itt elmélázni kicsit, hogy milyen lehetett a hely és környéke régen.

Gyerekkoromban láttam utoljára a Csonka Templomot, ahogy akkoriban neveztük...Szomorú és sebzett rom egy szemetes pusztaságban; így élt az emlékezetemben.De most!!!!Büszke vörös óriásként uralja a rendezett teret, csak úgy árad belőle az energia!A gondos felújítás, az őrző szeretet visszaadta az önbizalmát ennek a gyönyörű arányú toronynak, szinte éreztem a szíve dobbanását...Persze óriási szerencsém volt; ilyen eget talán szökőévenként egyszer lehet megélni.El tudjátok képzelni, milyen az, amikor a vörös ég vörösre festi a vörös téglákat??Nézzétek meg naplementében, mert a fotó kutyafüle!Birizdó Gabriella !