Neumann János Gimnázium Kollégium

5 évet húztam le itt gev

Miközben a minap szlovákiai szállásunkon negyedmagammal osztoztam egy szobán, megrohantak a Pozsonyi úti kollégiumban szerzett élmények emlékei, és tíz év távlatából ismét arra a meggyőződésre jutottam, hogy ezt a helyet - az összes kollégiumhoz hasonlóan - örökre be kellene zárni ( illetve utólag munkásszállóvá lehetne alakítani ukrán vendégmunkások elhelyezésére). Aki a kora-újkorban kitalálta, hogy a hollandos, németes, (manapság ámerikás) műveltség megér annyit, hogy érte a diákok peregrinusként 5 évig távol legyenek az otthonuktól, damnatio memoriae-t érdemel (én legalábbis próbálom örökre elfelejteni), mert ezzel megágyazott a későbbi kollégiumok (mint diákszállók) ötletének. Csak képzeld el, Nyájas Olvasó! 16 évesen fekszel egy priccsen éjjel fél tizenkettőkor, és görcsöl a gyomrod, mert a másik 3, 140-es IQ-jú, alkalmazkodásra képtelen szobatársad egyike már megint negyedóránként kijár vizelni az enuresis nocturná-t megelőzendő. A másiknak nyughatatlan láb syndromája van, a harmadik pedig egy igazi ASZKÉTA, aki hajnal fél ötkor kel tanulni, és legközelebb már bőven takarodó után látod, mikor atlétika-edzéséről visszaérkezvén keresetlen villanygyújtásával végleg kiveri az álmot a szemedből! Szenvedd el az értelmetlen tanulószobákat, melyeken a névleges silentium közepette a másik húsz diák lihegésétől mégsem tudsz egy pillanatra sem koncentrálni, és élj a közös WC-k és konyha immanens förtelmében! Légy a megaláztatások, éretlen kamasz gonoszság és kicsinyesség alanya egészen addig, hogy mikor a kezedbe adják az Iskola a határon-t, és közlik, hogy valami efféléről szól, undorodva eldobd magadtól! Ez a kollégium. Az a néhány, itt keletkezett pajzán história, amit még az unokáimnak is mesélni fogok, egyszerűen nem érte meg ezt az árat.