Recski Nemzeti Emlékpark

Kicsit nyomasztó de tökéletesen visszaadja az akkori időszak mindennapjait. Mi becsatlakoztunk egy csoporthoz akik idegenvezetést kértek tökéletes volt...

Recski kényszermunka tábor, Recsktől pár kilométerre található.Belépőjegy 500Ft/fő ami tartalmazott egy képeslapot nagyon találó, hogy ez a belépő.A gondnok nagyon kedves úriember vette a fáradságot és elmondta, hogy hol kell kezdeni. Nagyobbik gyermek számára érdekes volt hogy, régen mi történt azokkal akik nem értették együtt a rendszerrel.Egyszer csak jött értünk a fekete autó. Elképesztő, hogy milyen körülmények között éltek,mit ettek milyen orvosi ellátást kaptak.Szerintem egyszer legalább érdemes megnézni.

A Rákosi-féle diktatúra leghírhedtebb munkatábora, a kommunista terror szimbólumának számító magyar Gulag 1950 és 1953 között működött Recsken. 1950-ben kényszermunkatáborokat alakítottak ki a kommunista rendszer ellenségeinek bélyegzett emberek megbüntetésére. Ezek a táborok közvetlenül az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) irányítása alatt álltak. A foglyok bírósági ítélet nélkül kerültek a szigorúan őrzött titkos recski táborba, amelynek létszáma a becslések szerint 1300 és 1700 között mozgott.

Sajnos már a zárás után érkeztünk, de attól még a Nemzeti Emlékpark megnézhető volt.Magyar Gulágként is emlegetett munkatábor 1950 és 1953 között működött. A tábor felszámolásakor mindent leromboltak, így a ma látható építmények rekonstrukciók. A régi fotók azért segítenek elképzelni.

Önmagában és első látásra nem nyújt sokat a hely, de ha időt adunk magunkak, megrendítő. A kiállításra mindenképp kell időt hagyni, érdemes elolvasni, átböngészni, s azt követően bebarangolni az emlékhely területét. Kullacsriasztót mindenképp vinni kell.

Nem egy nagy dolog, de érdekes. Látványban kevesebb, sok olvasnivaló.

Ezt az emlékparkot meg látogatni mindenkinek ajánlom. Remélem mostanában nem történik ilyen durva történet.

Egy ilyen hely nem lehet szép ahol embereket kínoztak haltak meg. Felújítás már ráférne a főépület azzal nincs gond , de a kintiekre nagyon.. a bemutató táblák olvashatatlan fele letörve..a fából lészült illuszrációk a fahíd esik szét illetve korhad..

Egyik meghatározó nemzeti tragédiánk, melyről méltatlanul keveset esik szó szemben egyéb, a magát mára már globális üzletággá kinövő, a magyarság történelmét, a kézzelfogható, szívszaggató momentumainkat lényegesen kevésbe érintő, erősen felnagyított események agymosási szintű súlykolásával..Még most is, ennyi idő távlatából is letaglózó és mellbevágó, mit élhettek át azok a honfitársaink, akik az ávó hírhedt ténykedésének köszönhetően ide kerültek.Szívszaggató akkor is, ha maga az emlékhely és a kiállítás rettenetesen idejétmúlt, statikus, avitt; koncepció, állagmegóvás és a fiatal generáció megszólítása egyáltalán nem sikerül, így marad a szülői elbeszélés ennek az eszeveszett időszaknak az érzékeltetéséről, mely remélhetőleg elég és aljalmas lesz arra, hogy mindez soha ne merüljön feledésbe és a következő generációnak is a megfelelő (hang)súllyal átadásra kerüljön...