Dél-pesti Centrumkórház - Szent István Kórház

A háziorvos beutalta lányomat vakbélgyulladás gyanuval a sebészetre. Megérkezésünk után másfél órával kérdezték meg, hogy miért is jöttünk. Aztán kiírtak 3 vizsgálatot, ami viszonylag gyorsan kb. 1 óra alatt megvolt, majd újabb 3 óra várakozás. Végül annyit közöltek, hogy valósszínűleg nem vakbélgyulladás, de ha belázasodik, akkor menjünk vissza. Hát....köszönjük szépen!

Párommal kerekesszékkel érkeztünk a korház főbejáratához, ott megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy sajnos a főkapu bejárata olyan szűkre van szabva, hogy a kerekesszék nem fér át rajta. Kinyitni a biztonsági szolgálat sem tudta, mondván, még soha nem nyitották ki, be van rohadva. Ez azért nagyon dühítő tud lenni.

Nem okozott kellemes családiast ez a kórház. Egyszerű kontroll időpontot szinte lehetetlen elérni. Azt gondolom kutyakötelességük egy kontrollt rendesen megcsinálni. Lassan tényleg nem marad más választásunk mint pereskedni. Mert ennek nem lesz jó vége.

Orvosi szempontból 5*, dr.Cséfalvay doktorúrhoz volt szerencsém, aki végre egy kis remény csillagot lattatott velem az alapjaraton nem túl pozitiv eddigi tapasztalataim után. Hihetetlenül empatikus (amennyire kell) és kedves, figyelmes, szakértelemmel ellátott szakember. Közel 3 napot volt szükséges benn töltenem vakbelmutet miatt. Ő, az aneszteziológus es pár nővér jelenléte nyugodtsaggal töltött el. Egyetlen egy nővér az, aki remélem hamarosan szakmát vált, ami az o előnyére is fordítható lenne, mert emberek közé, főleg ilyen helyzetekben nem engedném.... Lekezelo, tapintatlan és konkrétan bunkó, megalazo stílusa megengedhetetlen lenne nem csak itt, máshol is. Remélem hamarosan boldogabb életet alakít ki magának, őszintén, hogy mindazon fájdalmát ne mason töltse ki.A kortermek elegsegesek arra, hogy az ember eltoltse azt a pár napot, de egyaltalan nem megfelelő :) higiéniai szempontból is van némi kivetnivalo. Bár azt hozza kell tennem, hogy egy ideiglenesen athelyezett sebeszetrol van szó, mert a másik épület szerencsere korszerűsítésen esik át, valljuk be, van hova.A lényegi rész az mindenképp megvolt (orvos).

Wow.... Magyarként de nem itt élőként, még sosem voltam Magyarországon kórházban...... most is csak kísértem valakit...... Az orvosi munkát nem tudom megítélni de a látottak alapján a helyet igen, katasztrófa! Nem tudom elhinni, hogy innen valaki egészségesen kikerül.... Az a mérhetetlen kosz, az elhanyagoltság, a wc-k, kórtermek állapota megdöbbentő. Pókháló mindenhol, a legelemibb dolog , hogy a wc-n papír van.... Elkeserítő!

Embertelen bánásmód a kardiológiai-belgyógyászati osztályon, ami gyakorlatilag egy elfekvő. Gyógyulni itt kevés esély van.

Én nagyon hálás vagyok az itt dolgozóknak (főleg az urológiai osztályon dolgozóknak) a rendkívül professzionális munkáért, amit végeznek az első vizsgálattól kezdve az utolsó varrat kiszedéséig. Így ezzel együtt az E épületben dolgozókat is illeti a dicséret (egynapos sebészet), hiszen ott is mindenki nagyon kedves volt mind műtét előtt, mind műtét után is. Nem csupán a minőségi munka jellemzi őket, hanem a kedvesség is, hogy igyekeznek a kellemetlen pillanatokat feledtetni a betegekkel, ezzel valamelyest javítani hangulatukon. Szeretettel és hálával fogok emlékezni az itt dolgozókra.

2023 márciusában vittem be a feleségem a szülészetre. Csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok az akkor épp ügyeletes szülésznőkről és orvosnőkről és ápolónőkről beszélni. Fantasztikus csapat volt, ennyi kedvességgel, emberséggel, tapintattal és bátorítással magyar egészségügyben még nem találkoztam. Külön köszönet a Roxi nevű szülésznőnek, ennyire kedves, gyengéd, emberséges és figyelmes és bátorító személyiséggel még nem találkoztam, óriási köszönet érte! A szőke hajú ápolónő/szülésznő nevére már nem emlékszem, de dacára a fáradtságának és kialvatlanságának folyamatosan kedves volt és segítőkész. A doktornő is nagyon empatikus volt. A legeslegjobb döntés volt Budapesten szülni a Szent István Kórház szülészetén, mindenkinek csak ajánlani tudom, ha apás szülést tervez.

A szülészeti-nőgyógyászati osztályról van egy korábbi és egy mostani élményem is. 2019-ben szültem itt először. Habár már akkor is kevés volt a szakember, valahogy nem éreztem ennek a súlyát: szakértelem, odafigyelés és empátia áradt még a takarító személyzetből is. Mára ez az odafigyelés, empátia egy kicsit megkopott a létszámmal, terheltséggel arányosan, de még így sem panaszkodhatom. Akár természetes úton, akár császárral szül az anya, manapság 48 óra panaszmentesség után hazaküldik. A fájdalom, a mozgáskorlátozottság, vérzés nem panasz (nem jöttem rá, mi alapján tartanak benn valakit azon túl). Ha sírok a fájdalomtól, ha nem tudok menni, akkor sincs senki, aki megtámogatna legalább a mosdóig. A csecsemőosztályra a hazamenetel napján tudtam csak elbicegni, szó sem lehetett róla, hogy átjöjjön onnan valaki megmutatni, hogyan zajlik egy szoptatás. A fürdetést már kivették a szolgáltatás listáról, az a körzetis védőnő dolga lett. Hozzáteszem, hétvégén továbbra sincs elérhető gyógytornász, védőnő, csecsemős nővér, így ha lehet, inkább hétköznapra essen a szülés. 2019-ben még 3-4 nap bentlét volt az alap akkor is, ha minden rendben volt. Az étel minősége és mennyisége jó, nekem nagyon ízlett. Húsmentes és diétás étrendre is odafigyelnek. A felszereltség már 2019-ben sem volt a toppon; ágy, szék, asztal, evőeszköz, higiénés kellékek (wc papír, szappan, fertőtlenítő, betét, nedvszívó alátét, kéztörlő, csak a legfontosabbak) hiányosak vagy egyáltalán nincsenek. Az újszülöttek igényeikhez képest maximális ellátást kapnak, szerencsére.Összességében nagyon szokatlan az új ellátórendszer, amely nagyban támaszkodik, támaszkodna a páciens családi segítségére elsősorban ápolási feladatokban.