Dömörkapu temető

Szépen rendbe tett temető, felújított sírokkal, erdei pihenőhellyel... :)

Szépen felújított temető az egykori Dömörkapu település szélén. Tűzrakóhely, asztal és pad áll a temetőt felkeresők rendelkezésére.

Gyönyörű környezetben lévő egykori temető, amely a mai napig sem ment feledésbe.

Dömörkapu két településrészből állt. Dömökapu és Dömökapu-puszta. Mindkét településrész a Véménd központjából induló sárga háromszög turistaúton haladva közelíthető meg.Egy 1015-ben kelt oklevél szerint Apáti térsége a pécsváradi apátság birtoka volt. A XII. században a bencés rend egy újabb központja Báta község lett. A XIV. században a gyengülő bencés rend miatt világi kezekbe került. A törökök leigázása után a Dél-Dunántúl elnéptelenedett. A török kiűzését követően I. Lipót Habsburg császár a hadjáratokban érdemeket szerzett arisztokráciát birtokokkal jutalmazta. Az Apátihoz tartozó Dömörkaput Mercy Claudius Florymundus 1666-1734-ig birtokolta.Apátiba és annak környékére 1730-ban érkeztek az első német telepesek, Rajna-Frankfurt tartományból, Hessenből és Wüttenbergből. Jöttek Elzász-Lotharingiából eredő családok is. Az első telepesek számára Mercy gróf hat szabad, adómentes esztendőt engedélyezett, a próbaidő letelte után 1736-ban megkötötték a szerződést, benne a jogokkal és kötelezettségekkel. Mercy gróf halála után az ifjabb Mercy gróf 1773-ban eladta az Apponyi családnak. Ezután Apponyi György német zsellércsaládokat telepített mélyen az erdőbe. Így kerültek a „Hollertalba”, ami 1810 után Üveghuta lett.Az 1830-as években a gróf Apponyi család birtokához tartozó települések szőlőműveléssel, erdőgazdálkodással foglalkoztak. Gyarapodott a települések lélekszáma is. A területet zömében katolikusok lakták, de evangélikus családok is éltek itt. 1829-es adat szerint Dömörkapu ekkor egyházilag Cikóhoz tartozott, de átadta Véméndnek. 1830-ban 67 római katolikus német és 10 magyar lakott itt.Az 1871-ben a 1871. évi XVIII. tv. értelmében Dömörkaput Apátihoz csatolták. 1890-től egyre többen külföldi, főleg németországi munkát vállaltak. 1890-ben Dömörkapun 96 katolikus és 16 protestáns vallású ember élt. 1946-ban a német anyanyelvűek kitelepítése Dömörkaput is érintette. 1953-ban 12-en, 1960-ban 22-en éltek itt. A település 1964-ben halt ki: Guszti bácsi és Náncsi néni is elköltözött.forrás: Bajtai Zsigmond címzetes apát, volt véméndi plébános (1916 +2002)

Szépen gondolom sírok vannak az erdei közepén. A valamikori Dömörkapu település helyén. Jól eső érzés, hogy gondoskodnak az emberek a múltunk egy szeletre.